A „Kiskert” témájában ezúttal is egy vendégposztot olvashattok, most Dallos Szilvi (Szőlőhegyi Biokiskert) tollából.
Az egyre hűvösebb idő beköszöntével a kerti teendők egy igen sarkalatos és sokakat megosztó pontjához érkezünk el: mi legyen a falevelekkel.
Elmesélem, nálunk mi történik a fáinkról lehulló gyönyörű színű levelekkel.
Kezdjük talán azzal, hogy megnézzük, mi történik a természetben, egy erdőben. Ősszel vetkőzik a természet, lehullanak a talajra a növényeket addig éltető levelek és a fák is megkezdik téli álmukat. Az anyatermészet avarpaplannal takarja be a földet, megvédve azt a kiszáradástól, lakó- és búvóhelyet biztosítva ezzel rengeteg élőlénynek… és elkezdődik, pontosabban folytatódik a „munka”…a humuszképzés.
A talajra kerülő mindenféle növényi részt a talajban lakó rovarok, giliszták, gombák és mikroorganizmusok elkezdik lebontani és idővel ebből lesz az a jó állagú, sötét színű, talajéletben gazdag humusz, mely az erdő növényeit táplálja. Ahogyan az emberi szervezet egészsége az immunrendszer állapotától függ, úgy a növények egészsége is a saját immunrendszerük milyenségétől, a gyökereiket körülvevő talaj minőségétől, szervesanyag mennyiségétől és az ott lakó élet intenzitásától függ.
MINÉL SZÁRAZABB A TALAJ, ANNÁL KEVESEBB BENNE AZ ÉLET! És minél kevesebb benne az élet, annál kevésbé tudja biztosítani mindazt, ami a benne élő növényeknek az erős immunrendszerhez szükséges. A gyenge immunrendszer következménye beteg, satnya, gyenge növény.
Biztosan észrevettétek már, hogy a giliszták nem a száraz, hanem a nedves földet szeretik. Vagyis, ha nedvesen tartjuk a földet, a giliszták szívesen „túrják” nekünk a talajt, egyre élőbbé téve azt.
Aki bővebben szeretne erről a témáról tudni, annak javaslom a
- Mérgezett Föld című magyar kisfilmet https://www.youtube.com/watch?v=i61OHaVRhiw
- dr. Gyulai Iván: Ember- és környezetkímélő kertművelés című videóját, az Ökológiai Intézet A Fenntartható Fejlődésért Alapítvány sok érdekes és aktuális témájú filmje közül. https://www.youtube.com/watch?v=uHcJO88tX5E
Élővé úgy tudjuk tenni a talajt, ha állandóan takarjuk (idegen szóval mulcsozzuk), élő vagy holt anyaggal… például élő növényekkel vagy leszáradt falevéllel. A kertben keletkező hatalmas mennyiségű levelet (ideértve a diófáét is, igen, a diólevelet is, semmi baja nem lesz a növényeknek tőle) elosztom azok között a fák, bokrok, dísznövények és egyéb növények között, melyek alatt aktív gazdálkodás nem folyik. Jó vastagon, az adott növény lombjának sugarában (+-) elterítem. Néha segítettem azzal, hogy a mulcsozás előtt kicsit megkapirgáltam a talajt, hogy az avar közvetlenül érintkezzen a földdel vagy barna (nem festett, színezett!) hullámpapírt egészben, vagy darabokra tépve a fűre szórtam és arra terítettem az avart. A giliszták ugyanis imádják a nedves földön fekvő hullámpapírt és hamar birtokba is veszik. Az őszi/téli csapadék szépen, lassan leszivárog a talajba és a letakart (mulcsozott) részen a későbbiekben is nedvesen tartja azt. Különböző élőlényeket vonzva ezzel oda, melyek a biológiai sokszínűséget, a biodiverzitást erősítik.
Nagyszüleinktől. szüleinktől azt láttuk, hogy tisztára sarabolták az ágyások közötti utakat, felkapálták a kertet, felszántották a földet. Ezzel szocializálódtunk, de ennek van egy nagy hátulütője, kizsigereli a földet. Bár akkor még az állati trágyát visszahordták a földre, valamennyi tápanyagot visszaadva így az anyaföldnek, de ma már ez sem „divat”, hisz jószág is alig van. Amit mi tehetünk, az az, hogy megváltoztatjuk a nézőpontunkat és a tisztaság, valamint a rend fogalmát átértékeljük. Hisz egy fa alatti vastag falevél karika is lehet szép és rendezett, mindazok mellett, hogy rendkívül hasznos.
Természetesen a faleveleket komposztálhatjuk is, vagy az ágyásokat lehet vele letakarni télire a kiskertekben. De érdemes jó vastagon tenni, mert gyorsan „megeszi” a föld a mulcsanyagot, magatok is meglepődve tapasztaljátok majd.
Egy nagy lombseprűn és egy talicskán vagy egy lombgyűjtő zsákon kívül maximum egy pár munkás kesztyű és vállalkozó kedv szükségeltetik a fent leírt műveletekhez.
És tavasszal meglátjátok mennyire jó nedves a talaj a takarás alatt és milyen könnyen beleszalad az ásó… Az ásó, amit mi általában csak fák/bokrok ültetésekor vagy azok kiásásakor használunk. Hogy miért? No ezt majd egy következő bejegyzésben. 😉
Élvezetes kertészkedést kívánva: Dallos Szilvi (Szőlőhegyi Biokiskert)
U.i: Legfontosabb dolog a kertészkedésben (IS!), hogy tanuljunk meg hallgatni arra a belső kis hangra, amit a szív sugdos nekünk, azokra az elején esetleg még halovány, átvillanó megérzésekre, amik sokszor szöges ellentétben állnak az észérvekkel! Beszélgessünk a növénykékkel, lehet magunkban is, hogy a szomszéd ne nézzen bolondnak, bár lehet ő hangosan kommunikál velük, mikor te nem vagy ott. 😊 Szeressük, dicsérjük őket, köszönjük meg nekik, amit adtak és figyeljük, mit súgnak! ♥